Volt már szó itt a blogon arról, hogy a jelnyelvek önálló, természetes, manuálisan-gesztikulárisan kódolt nyelvek, ehhez a tudomány mai állása szerint nem fér kétség. Több út is vezetett egy-egy jelnyelv kialakulásához, erről is írunk majd a jövőben, most azonban azokról a speciális, kézjeleket alkalmazó kommunikációs formákról lesz szó, melyek nem minősülnek nyelvnek, de a jelnyelvekhez hasonlóan hangok nélkül, a kezek és a gesztusok használatára épülnek.
Az embernek régebb óta van keze, mint nyelvi folyamatokra és produkcióra képes agya és szervei. Az ősemberek lehetséges kézjeleiről nem sokat tudunk, de a kéz használata az emberi kommunikációban alighanem nagyon-nagyon régi jelenség. A tíz ujj és a tízes számrendszer közötti kapcsolat egyértelmű, a feltartott hüvelykujj dicsőséges karrierje pedig töretlenül ívelt felfelé az elmúlt kétezer évben a Római Birodalom-beli gladiátorjátékoktól a napi 4,5 milliárd like-ig.
 |
A manuális kommunikációs rendszerek nem önálló nyelvek, nem felelnek meg ugyanis a ’természetes emberi nyelv’ kritériumainak. Nagyon sok ilyen kritérium van, de itt legyen elég annyi, hogy ezeknek a kommunikációs formáknak nincs mondattanuk, nincs minden fogalomnak saját jele, a jelek nem kombinálhatóak a végtelenségig, azaz egy bizonyos kötött fogalomkészleten túl másról nem lehet „beszélni” általuk. Közös jellemzőjük általában az, hogy alkalmazásuk olyan speciális helyzetekben történik, ahol nem lehet vagy nem szabad hangot kiadni, vagy egyszerűen nem hallják egymást a résztvevők, és a használat kizárólag ezekre a szituációkra korlátozódik. Kategorizálni a "hangnélküliség" oka alapján lehet őket. A "találd ki, mit mondtam a víz alatt!" igen szórakoztató móka, de a búvárok valószínűleg már unják ezt a játékot, így inkább ők is kézjeleket alkalmaznak:
 |
Ugyanez igaz a víz alatti rögbire (csak nekem újdonság, hogy létezik ilyen sportág...?)
 |
A különféle sportokban egyébként is gyakori a manuális kommunikáció, a távolságok áthidalása és a zajos környezet miatt:
|
|
 |
A katonák kézjelei is meglehetősen ismertek, itt is a távolság és a csend igénye a mérvadó. A jelek különbözhetnek országonként, egységenként, vagy attól függően, hogy hol alkalmazzák őket. A videóban szereplő speciális erők kiképzése ezen a ponton nem volt teljeskörű...
 |
Számos további példa akad: vadászaton a csönd szükségessége, lóversenyen vagy a tőzsdén a zaj, építkezéseken a nagy távolságok áthidalása miatt használnak kézjeleket. Ezekben a helyzetekben alapvetően az a közös, hogy a hangos beszéd kiiktatása és kézjelekkel való helyettesítése kényszerből történik. Ezzel szemben létezik a manuális kommunikációs rendszereknek egy olyan, a jelnyelvekhez valamennyivel közelebb álló csoportja, ahol a használók a verbális közléseket szabad akaratukból cserélik kézjelekre, azaz nem a távolság leküzdése vagy a préda csendes megközelítése, hanem valami ennél magasztosabb dolog a fő cél.
Az észak- és dél-amerikai indián és az ausztrál bennszülött törzsek egyaránt használtak a jelnyelvhez hasonló kommunikációs formákat (itt és itt megtalálható a teljes lista). Ezek a rendszerek működtek egyfajta pidgin, azaz közvetítő kódként az egymás nyelvét nem beszélő törzsek közt, másrészt akkor is alkalmazták őket, amikor különféle vallási okokból bizonyos időszakokban tilos volt a beszéd. A beszéd, mint tabu a közös vonása a szerzetesek vagy a kaukázusi hegyi népcsoportok jelrendszereinek is: utóbbiaknál egyes időszakokban a nők nem beszélhetnek (ó, boldog kaukázusi férfiak...!).
 |
Bizonyos társadalmakban a siket embereket semmilyen formában nem különböztetik meg, olyannyira, hogy előfordul, hogy a többségi halló csoport tanulja meg és használja a jelnyelvet a kisebbségben lévő siket csoport kedvéért, pl. Martha's Vineyard szigetén. Ez a fenti kommunikációs formákhoz képest lényegében már komplett jelnyelvhasználat, de arra mindenképp jó és követendő példa, amikor egy csoport valamilyen meghatározott cél érdekében elkezd egy speciális jelrendszert használni. Itthon is egyre népszerűbb, már-már divat lett jelnyelvet tanulni, s erre mi mást "mondhatnánk": feltartott hüvelykujj!
