A múltheti komoly és elgondolkodtató téma után most kicsit lazábbra vesszük a figurát, mert ha halálosan komolyan is gondoljuk a hallássérültek integrációjáért történő küzdelmet, közben nem feledkezünk meg a jelnyelv szórakoztató aspektusáról sem. Hogy ezt érzékeltessük, összegyűjtöttünk néhány vers-, illetve dal-jelelős videót.
A műfaj, azaz a versek és dalok „megjelesítése" létezik már egy ideje, hasznosságáról vagy létezésének értelméről vannak viták, de ha más miatt nem is, az élvezeti faktor miatt érdemes odafigyelnünk a jelenségre. A hangzó nyelvek és a jelnyelvek grammatikai különbségéből fakadóan egy hangzó nyelvi mű jelnyelvre történő fordítása alapvetően megváltoztatja a mű szerkezetét (ha nem, akkor nem jelnyelvre, hanem jelelt vagy jellel kísért hangzó nyelvre fordítjuk voltaképp), viszont a szerkezet megváltoztatásával adott esetben pont a vers vagy dal formája vész el, ami ezeknek a műfajoknak az esetében elválaszthatatlan a tartalomtól. Nagyon leegyszerűsítve: ha egy verset úgy fordítunk le egy más nyelvre, hogy nem rímel, akkor az már nem is vers. Jelnyelvre viszont nem lehet úgy fordítani, hogy rímeljen – valamilyen más módon kell tehát kifejezni a versforma által hordozott művészi értéket. A jelnyelv kifejező ereje, az erőteljes mimika és gesztusok és a ritmus megtartása által ez lehetségesnek tűnik. Lássunk néhány példát.
A Nemzeti Dal művészi megvalósítása ötvözi az eredeti magyar nyelvű versformát a jelnyelvvel: a minden versszak végén ismétlődő „A magyarok istenére / Esküszünk, / Esküszünk..." passzus jellel kísért magyar nyelven hangzik el, minden más viszont tiszta jelnyelven.
A Himnusznak és a Szózatnak van saját, kötött jelnyelvi változata. Az előbbié látható a következő videón. Itt is tiszta jelnyelvről beszélünk: jelnyelvértők láthatják, hogy a jelelők nem az eredeti szöveg szórendjét és grammatikai szerkezetét követik – mégsem mondhatjuk, hogy elveszett volna a vers művészi ereje vagy a forma és a tartalom kettőséből fakadó hatás.
Az interneten fellelhető sok-sok ezer daljelelős videó közös vonása, hogy a jelnyelvi előadás alapvetően egy plusz elem a zene és a szöveg mellé. A videókat sokszor jelnyelvet tanulók vagy tolmácsok készítik – az esetek zömében hallók. A jó szándék kétségtelen, a megvalósítás azonban néha hagy kívánnivalót maga után. Szerencsére vannak tehetséges jelelők, akik kifejezetten élvezhető, művészi produkciókat hoznak létre. Az osztrák származású, Magyarországon élő Michael Kropf táncművész-koreográfus egy Máté Péter-emlékkoncerten adta elő a „Egyszer véget ér" című dal látványos és szívhezszóló jelnyelv-pantomim-keverék változatát.
Az önmagukat és másokat pusztán szórakoztatni kívánó daljelelők tömegéből kiemelkedik Gordon Newton Wylie-Black, brit jelnyelvi tolmács, aki saját YouTube-csatornáján irigylése méltó beleéléssel és intenzitással kísér jellel számos ismert dalt és példás öniróniával teszi egyben önmagát is idézőjelbe. A könyvespolc vagy bejárati ajtó előtt felvett jelnyelvi home-videók zseniálisan viccesek, és itt is békésen megfér egymás mellett a dalok kötött angol szövege a jelnyelvi kísérettel.
A BBC „Fast and Loose" című műsorában David Armand brit humorista adja elő ismert dalok szövegét a játékosoknak, hol jelnyelvi elemeket, hol pantomimet, hol csak józan paraszti eszét használva. A sajátos interpretációknak a brit jelnyelvhez nem sok közük van, de igen szórakoztatóak. Vigyázat, explicit tartalom!
Katja Kool annak idején karonülő tolmácsképzős korában a Kalákától jelelte a Görögdinnye című dalt vizsgafeladatként, de a videó szerencsére nem maradt fenn. A neten található videók hatalmas mennyiségéből következtetve a daljelelés műfaja él és virul. Mert jelnyelven még reppelni is lehet a helyi vagányokkal, s ha nem értik, mit szeretnél, csak hívni kell a videotolmácsot :) Itt tartsatok egy kis pihenőt, mert további remek alkotások következnek, amiket nem volt szívünk kihagyni!
